Mi mindannyian (igen, Ti is) könnyekből születtünk, bár létezésünknek ez csak a kezdete. A könnycseppek nyomán csillagok jelennek meg az égen, melyeknek számtalan águk közül öt a domináns:
Egy, mely az univerzummal van összeköttetésben,
Kettő, mely alászáll, hogy folyamatosan keressék egymást és létezésük értelmét,
s Kettő, kik őrangyalként vigyázzák a tapasztalók útját.
Az ötös ágazat lényege tehát egyszerű: a folyamatosság, a kölcsönösség és az Egység elmélyülését segítik.
A születés:
Forró patak, mely a lelkünk bársonyos kis bolygócskáit körülveszi, s bennük a kétely, a félelem, a boldogság, az érzelmek túlcsordulnak.
Sírtál már Te is, barátom, tudod, miről beszélek.
Képzeld csak el, ha mind kárba veszne, mekkora pazarlás is lenne ez tőlünk.
Minden könnycseppünkből születik egy csillag, mely fényesebbé varázsolja az égboltot. Ezen csillag két pici ágából születik két arctalan lény, kik alászállnak a végtelen univerzum végtelen számú dimenzióiba, hogy hajkurásszák a tapasztalataikat. Nincsenek egyedül sosem.
Képzeld el őket úgy, akár csak egy óriási fát, amely mindig képes számtalan újabb ágat bontani, s a gyökere, csak duzzad-duzzad a létezés végtelen számú variációitól.
Te magad is csillaglény vagy.
Te is keresel valamit.
Te is tapasztalsz.
Neked is tanulnod kell...
Nincs csillaglény-mitológia, de talán, ha már eléggé sok gondolatunk gyűlt itt össze, megadatik, hogy egy egész könyv szóljon az életünkről. Addig is figyelünk, mesélünk magunkról és a gondolatainkról.
